Fák koronája égbe nő, álmok bukkanak elő,
Akár ezüstös felhő, hordja őket a szellő.

Levegőben szálnak, repülnek, madárkáknak tűnhetnek,
Erdőn kereszül vezetnek, szarvas formát öltenek,
Ösvényről letérve követed, majd' szem elöl téveszted,
Megpillantod mégegyszer, sötétségbe szökkennek.

Omladozó városok, a világ lángokban örvénylik a mélybe a túlvilágra, nincs halál után semmi, nem vár isten, se megmentő, keresgélhetsz mind hiába, megtalálni úgyse fogod azt, ami nincs és soha nem is létezett. Halhatatlan lények hanyatlanak elkerülhetetlen némán, segélykérő tekintettel. Vérrel festett tájakat bejárva láthatjuk a szépséget, mely eddig rejtve maradt, pedig ott volt mindig, s kereshettük hiába, mert amíg szemed nyitva, úgyse láthattad, s ha szemed csukva, úgy se láthatod. Felhők lebegnek odafent, te repülni tudnál, de felszállni nem engednek érzéseid. Visszagondolsz mindenre, ami téged meghatároz, a sok emlék értékét veszti, abban a bizonyos pillanatban világossá válik, hogy értelmük még akkor se, ha tulajdonítasz. Kevés fény még az alagút végén, de a sötétség titkával vonz, alámerülsz és elengeded.

Translation:

Nameless

Top of trees reach the sky, popping dreams,
Just like silver clouds, they are carried by the breeze.

Floating in the air, flying, just like little birds,
Leading through forests, in the shape of deer.
Following them off the path, almost losing sight of,
But catch another glimpse, as they leap into darkness.

Cities collapsing, the world whirls in flames to the other world, there is nothing after that to follow, there is no god waiting, no savior, you can look all you want in vain, you won’t find something that’s don’t exists, and never was. Immortal creatures fall away inescapably, mum, with their eyes calling for help. Traveling through blood painted landscapes will reveal the beauty, that was always there, but hidden, because with eyes open you can’t see it, and with eyes shut, you can’t see it anyway. Clouds float above, you could fly, but your feelings won’t let you take off. Thinking back of all the things that made you, the memories lose their value, in that moment, when everything lightens, but they don’t make sense, even if you attribute, there’s still some light at the end of the tunnel, but the darkness attracts you with its mystery, you dive in and let go.